Vasárnap a keresztfiunkkal és családjával a mi templomunkban találkoztunk, utána pedig hozzánk jöttek elő-karácsonyozni és névnapozni. Szomaton szoktam főzni egész hétvégére, nagyon ritkán vasárnap templomba menet előtt is sütök egy csirkét, vagy készítek egy köretet, hiszen fél 10-ig belefér a reggelbe, de igyekszem inkább szombaton intézni, hiszen a vasárnapnak két funkciót adott Isten. Egyrészt a nyugalom napja, azaz pihenjünk és ne dolgozzunk. Másrészt Istenre figyelünk, elmegyünk templomba, mindig, csak ha beteg valaki az maradhat itthon. Ebbe születtek bele a gyerekek, ez a természetes nekik. Isten olyan csodálatosan működik, hogy tudja mi kell nekünk, nagyon feltöltő így a vasárnap. Amelett, hogy Istennek szánjuk ezt a napot, nem hogy kevesebb időnk lenne ettől, hanem pont van mindenre amire kell. Ez nem logikus, legalábbis nem emberi logika, hanem Isten ilyen. Adsz neki, és több marad neked. Este, vagy napközben pedig igyekszünk Bibliát olvasni a gyerekekkel. Hétközben is szoktunk persze, amikor csak tudunk, de ilyenkor több idő van rá. Megvannak azok az ételek, amiket hétvégére tartogatok, mert 6-an esszük 2 napig, azokból választottam. Tyúkhúsleves és aranygaluska lett, mert a húsos ételeket nem annyira preferálják a vendégeink. Mint kiderült jó választás volt, mert a két kedvencük, persze előtte megkérdeztem őket, biztos ami biztos.
Volt két saját nevelésű tyúkunk, már a fagyasztóba kerültek 1 hete, mentve a nyestek elől, akik 4-et likvidáltak nemrég. Így a tyúk és a répa a sajátunk volt. Kicsi fiunk születése nyár közepén, azaz a kertész idény közepén, kicsit megváltoztatta a kertre fordított időnket. A répa a sikertermék, abból sok van még, mert tavasszal vetve, párszor egyelve, szinte magától nőtt. Na jó locsolta a csepegtető, az kellett hozzá.
Szombaton délelőtt főtt a leves, kora délután a lányaink segítettek az aranygaluskában. Igazán jó étel a gyerekekkel való együtt készítéshez. Két piros zománcos tepsiben készült, ezek beférnek egymás mellé a sütőben. 1kiló lisztből lett annyi, hogy a kisebb tepsinyit mi ettük meg szombaton, a nagyobbat vasárnap ebédre. Szombatra 8 deci tejből készült sodó, vasárnap 1,6 literből. Minden elfogyott, a levesből maradt csak mára is. Igaz, a szombat nagyrésze ráment, de egyrészt ez a dolgom, hogy megfelelő minőségű táplálékkal etessem a családomat, másrészt vasárnap már semmit nem kellett csináljak, jó a sodót elkészítettem, kb 20 perc munka volt. Szerintem bőven megérte vele dolgozni. A baba mellett csapatmunka volt, a férjem segítsége is kellett hozzá, de mivel segítőtársai vagyunk egymásnak, ezt így szoktuk.
Maradt mára húslevesünk, de valami kellett mellé, mert este mindenki éhesen ér haza, és ma tornára viszem a lányokat, nem lesz időm sütni, főzni délután. Így holnapra is gondolva, sertéscomb pörkölt készült tarhonyával, és párhuzamosan egy napraforgókalács Limarától. A recept itt. Nem annyira bonyolult, ha párszor megcsináljuk, menni fog. Nagyon látványos, vendégvárónak is szoktam sütni kenőkékkel.
