Ma van az első napom, hogy csak magamba vagyok egy kicsit, a gyerekek suliban, oviban, a legkisebb alszik. A tegnapi ebédből még van egy kicsi, jólesik megpihenni. Nagyon sok gondolat kergetőzik bennem, az új év kapcsán is. Volt pár jó beszélgetésünk a téli szünetben, lelki testvérekkel, barátokkal, ezek is dolgoznak bennem. A férjem kérdezte mik a terveim az új évre? Ezen is gondolkozom. Nem szoktam nagy dolgokat megfogadni, ha észreveszem, hogy változás kell, megújulás, azt évközben kezelem, vagy kezeli bennem Isten, inkább így helyes. Hiszen Ő formál az Ő Szentlelke által krisztusibb emberré, ez a megszentelődés. A Biblia ezt írja erről, az egyház rátett sok mást a szentség fogalmára. A szent az, ami az Istennek elkülönített, ha én az Övé vagyok, megszentel. De aztán csak alakult bennem, hogy mik a terveim. Komolyabban venni a feladataimat, jobban csinálni, jobban átgondolni miket bízott rám Isten. Például ezt a blogot is. Leírni, mit munkál bennem naponta, és hogyan tudom ezt gyakorolni. Egy Bibliai történet és egy dal van bennem napok óta. Máté evangéliumában a 14. részben ismert történetet olvasunk, Jézus a tengeren járva odamegy a szélben hánykódó hajón lévő tanítványokhoz, akik mérhetetlenül megijednek, kiabálnak, de Jézus lecsendesíti őket: „Bízzatok, én vagyok, ne féljetek.” Péter ekkor így szólt hozzá: „Uram, ha te vagy, parancsold meg, hogy menjek oda hozzád a vízen.” Péter elindul Jézus felé, de amikor a szélre, körülményekre kezd figyelni süllyedni kezd, és felkiált: „Uram, ments meg!” Jézus megfogja a kezét, megmenti. Nagyon szeretem ezt a történetet. Van egy ének a Youtube-on szoktam hallgatni, ezt dolgozza fel. „Meghívtál, hogy vízre lépjek” ez az első sora. Isten hívja az övéit naponta, hogy vízre lépjünk. Ha Rá figyelünk, egyrészt meghalljuk a hívását, a nagy világi zajban is. Már ez sem egyszerű. Hallgatunk rá, rálépünk a vízre, ez nagyon nem egyszerű. Utána pedig figyelünk rá nagyon, mert elsüllyedünk nélküle. Amikor végig gondolom a múlt évemet, azok a dolgok is eszembe jutnak amikor vízre léptem vele. Ez nem az én dícsőségem, ez az Isten dícsősége és munkája bennem. Múlt év közepén született az 5. gyermekünk, medencevégű fekvéssel. A négy egyszerű szülésem után, egy kis bónusz aggodalom. Nem volt rutin szülés, azért sem, mert először tapasztaltam meg, hogy ez nem az én erőmből lesz sikeres szülés. Bíznom kellett Istenben, figyelni rá, sok zavaró körülmény között, hogy átvisz ezen a háborgó tengeren. Átvitt, hálás vagyok ezért. Közben a múlt év fele a főiskolai vizsgákról szólt, nagy hassal vizsgáztam, a szülés előtt pont végezve. Isten akarata, hogy tanuljak, nem én találtam ki, csak megértettem, átvitt ezen is. Ezeken gondolkozva, nagyon hálás vagyok a múlt évért, és tudom, hogy akkor lehetek sikeres tanítvány, ha figyelek rá. Kicsit most a hajóban pihenek, egy 6 hónapos babával, egy évet halasztva a suliban, de szeptemberben újra indul a hajóút ezen része. Most sem unatkozom, a gyerekekre kell többet fókuszáljunk a férjemmel közösen. Kicsit szabadjára engedtük a gyeplőt, nem annyira követtem nyomon a napi tanulásukat, és ennek mutatkoztak jelei. Kérdés, hogy mikor mennyit kontrolláljuk őket, és mikor gyakorolják az önállóságot. Most a kontroll időszaka jön, becsúszott pár rosszabb jegy. Az elsőszülöttünknek nagyon erős belső motivációja van, hogy kitűnő legyen mindenből. Biztos a születési sorrend miatt is, meg a személyiségéből adódóan is. A következő két gyermekünknek inkább szükséges a külső motiváció még. A szülőség egy állandóan változó szerep, mi is tanulunk közben, hogy jobban csináljuk. Nagyon divatos téma mostanában, hogy a különböző generációk hogyan élnek együtt. Rám is hatnak ezek a hírek, trendek. Érdekel, miért nem értek másokat, hogyan lehetne ezen javítani. A korszellem egy érdekes dolog. Ha akarom, ha nem, benne élünk, hat ránk ez a kor, annak minden előnyével és hátrányával. Nagyon zavar például, hogy ennyire élvezet hajhász világban élünk, de persze sok részét én is élvezem. A gyerekeinket kocsival hordjuk mindenhova, meg vannak sértődve, ha gyalogolni kell. Nagyon sok a jó falat az asztalunkon, jobbnál jobb sajtok, édességek, gyümölcsök, bármi és minden kapható. Sok az élvezetes program, a szórakozás, a jó könyvek, tárgyi és digitális játékok. Az iskolában is sokat néznek filmet, mesét, sokszor kapnak cukorkát. Engem ez az egész csomag nagyon zavar. Lehet ellene menni, nem belesimuni a korszellembe. Nekünk van Isten Szelleméből, a Szentlelket Szent Szellemnek is szokták mondani. Legyen válaszunk a korszellemre. Klasszikus mondás, a Biblia sosem korszerű, de mindig időszerű. Nem akarok korszerű lenni, ha ez az ára ami. Egy kényelmes, langyos, élvezetes élet. Brrrrr. Aki olvas Bibliát annak beugrik a Jelenések könyvében a langyos gyülekezet képe. Isten kiköpi a langyosat. A válaszaink a korszerű életre ezek lettek: Az autót használjuk, de sokszor gyaloglunk, iskolába, óvodába. Kicsit ez nehéz volt, mert én babát vártam, majd egy újszülöttel közlekedtem, és a gyerekek nehéz táskái sem a barátaim, de idén ez könnyebb lesz, legalábbis a baba már nagyobb lesz, lehet biciklizni vele. Prüszkölnek a gyerekeink ha sétálni kell, inkább olvasnának a kanapén. Van, hogy rájuk kell szólni keményebben, tudom ez sem korszerű, de nehogy már a nyúl vigye a vadászpuskat, na. Az ételek élvezete nehéz dolog, mert szeretünk enni, de ezért is van a kert, hogy lássák, ezért dolgozni is kell. Idén nem lesz eper a kertben, mert a baba miatt, nem volt lehetőségünk annyit kapirgálni kint. A gyerekek nem segítettek, így ennek a levét most ők is inni fogják. Az eper a legvegyszerezettebb gyümölcs, nem vagyok hajlandó boltit venni, akkor nem lesz lekvár. Voltak többször tyúkjaink, ebből látják a gyerekek, hogy a húsevésnek mi az ára, egy állat élete. A sok szórakozást sem támogatjuk, nem annyira járunk el sehova. A mai korszellem azt diktálja, menj. Ha lehet inkább siess. Hallottam egy igehirdetésben, hogy Isten vezeti az övéit, megy előttük, mint a jó pásztor. Az ördög hajtja az övéit, mint a hajcsár, hátulról, sietve, erőszakosan. Döntenünk kell melyiket követjük, ha nincs döntés, az is egy döntés. Nem sietek, engem az ördög nem tud hajtani, mert nem az ő csapatában játszok. Ezzel is ellene menve a mai kornak, már nem sietek.
Akiket az Isten Lelke vezérel, azok Isten fiai. Róma 8,14