Pestre kellett ma reggel menjek. Fél 8-kor indultam, 1órat írt a GPS, a máskor 40 perces útra, így fel voltam készülve, hogy sokan lesznek az utakon. Benjámin baba is jött velem, de nem zavart, nem sírt, nézelődött, aztán elaludt. Így nyugodtan autózhattam a gondolataimmal. Általában hallgatok valamit, na jó, általában istentiszteletet hallgatok, és mivel a saját gyülekezetünkben ott vagyunk vasárnaponként, 2 másik gyülekezetet szoktam hallgatni. De most jólesett a csend. Már amikor a mi utcánkból kikanyarodtam a főútra, dugó volt. Ez nem megszokott, a HÉV miatt feltorlódtak a kocsik, ez csak zsúfolt hétköznap reggeleken van, és én akkor sose jövök erre. Most mégis muszáj. Benyomom a wazét még itthon, 3 útvonalat javasol, de én mindig csak az egyiken szoktam menni, most is ezt tervezem. Ezt meg magamtól is ismerem, na mindegy, bekapcsolva hagyom, némítva. Két sávban haladunk, pár perce indultam csak. Az egyik sáv kanyarodó lesz, sose használja senki, most dübörögnek az autók a kanyarodóban is. Tudom, hogy csalnak, nem is fognak kanyarodni, hanem a végén bevágnak a többiek elé. Én is a szabálykövető többiek között vagyok. Sietek én is, nem jókedvemben állok a dugóba. Sosem fogom megérteni őket, de azért próbálom, miért hiszik, hogy én ráérek, vagy azt gondolják ők különbek? Vagy azt, hogy én béna vagyok, mert nem merek a kanyarodó sávban előnyhöz jutni? Már nem idegesítem fel magam ezen, hiszen eleve rászámoltam ezt a plusz 20 percet, így is időben vagyok. Csak zavar. Annyira szeretném őket megváltoztatni, mint a Macskafogóban a macskákat a végén. Mindenki szépen közlekedne, előzékenyen, szabályosan. Azért lenne dugó, mert mindeki a másikat akarná előre engedni 🙂.  A 2 perces utat, míg kiérek kis városunkból 15 perc alatt teszem meg. Jó, hogy bekapcsolva hagytam a wazét, jelzi is, hogy 13 percet spórolhatok egy ismeretlen útvonalon. Na jó, nem teljesen ismeretlen, mert a férjemmel jöttem már erre, de sosem én vezettem. Bonyolult út, berzenkedek tőle. Egyszer azt hallottam, hogy mindannyiunkban megvannak azok a jellemvonások, mint az autistákban, de bennük valamiért egyik-másik felerősödik. Nekem az egyik ilyen autisztikus jellemvonásom, hogy félek az új helyzetektől, ha lehet kerülöm. De csábít a 13 perc, nagyon szorosan érnék oda, ha nem ezt választom. Utolsó pillanatban a gyorsabb, de nehezebb út mellett döntök. Imádkozni szoktam vezetés előtt, közben, most is ezt teszem. Uram segíts, hogy minden rendben legyen.

15 éve van jogsim, nehezen tanultam vezetni, hiszen félek az új helyzetektől, nagyon ijesztő tud lenni, hogy irányíthatsz egy több száz kilós járművet. Megvoltak a harcaim, de ma már rutinos, szerintem jó sofőr vagyok. A vezetésben rutinos, de a közlekedésben nem annyira. Kerülöm az ismeretlen utakat, csak a bejáratottakat használom. Ebben is muszáj volt fejlődnöm, az elmúlt időszakban egész sok helyre mentem. 

Eszembe jut útközben egy ének, nem merek semmit hallgatni, figyelem a GPS-t, de éneklek, az megnyugtat. Pintér Béla egyik nem annyira jó száma, de a gyerekek szeretik, szoktuk hallgatni. Pár hétig büntiben volt Béla nálunk, az ismert okok miatt, gondolkoztam rajta sokat, de arra jutottam Isten majd elszámoltatja, nekem meg tetszenek a dalai, így hallgatjuk tovább. Van benne egy olyan sor taram taram taram taram taram taram taram a mennyei GPS-em…inkább kikeresem: 

“Újratervezés

De jó, hogy nem mondja nekem soha a GPS-em:
„Haver, te úgy vezetsz, hogy lassan már megáll az eszem
Én meg se szólalok, amerre akarsz, arra menj”.
Ha elvétem az utat, s néha-néha eltévedek,
Megszólal rögtön az én mindig pontos GPS-em:
„Fordulj vissza most, az utat újra tervezem”.

Ugyanígy, van egy „Mennyei Navigátor”
De ne félj, Ő nem egy nílusi alligátor
Szeret és nem vádol, vezet és tanácsol
Naponta ki tudja hányszor
Helyesbít a navigátor
Nála mindig van újabb esély.

És ha elrontom százszor
S már nem látok a pipától,
Ő nyugodt marad, és így bíztat: „ne félj!”
Újratervezés
Újratervezés”

PINTÉR BÉLA – ÚJRATERVEZÉS Official video

forrás: https://m.zeneszoveg.hu/m_dalszoveg/100375/pinter-bela/ujratervezes-zeneszoveg.html

Mondtam, hogy béna a szövege, a navigátorra nehéz rímet találni. De mégis fülbemászó. 

Szóval eszembe jut, miközben rákeveredek az autópályára, majd egy másikra, kihajtók, lehajtók, felhajtók, fogalmam sincs merre vagyok, a GPS hangját időközben bekapcsoltam, ő diktálja merre menjek. Ha kikapcsol, eltévedtem. Nem is tudom van e térkép a kocsiban. Persze nem fog kikapcsolni, mert megbízható szerkezet, milyen furcsa, hogy teljesen ráhagyatkozok. Tudom, hogy célba visz, mert sokszor megtette. Sőt mutatja a sávokat, na jó nem pontosan, mert egyszercsak elfogy alattam a sáv, és buszsávvá változik, indexelhetek be balra, tuti azt hiszik, csak megelőztem a zsúfolt sorukat. Valaki megszán, beenged, köszi! 

Eszembe jut, Béla dala kapcsán is, hogy Bibliát is akkortájt vettem először a kezembe, mint a jogsimat kaptam. Mind a kettő idegen volt és ijesztő, egy ilyen magamfajta félőlénynek. De senki nem úgy születik, hogy tud vezetni és ismeri az Istent. Valahogy el kellett kezdjem. Nehéz felnőttként új dolgokat tanulni, de nagyon meggazdagítja az életet. 

Nézem a telefonom kijelzőjét, mindig csak egy kicsit látok az útból. Erre van is egy Ige: “Lábam előtt mécses a te igéd, ösvényem világossága.” Zsoltárok 119,105 

Isten is csak mindig egy mécsesnyi utat világít meg, az egészet nem látom, csak éppen azt ahová lépnem kell. Egy ének is eszembe jut, de nem az egész: Csak vezess Uram végig és fogd kezem, míg boldogan a célhoz elérkezem. Tényleg olyan Isten, mint egy mennyei navigátor. Milyen kár, hogy sokan csak bolyonganak, és nem kérik az útmutatást. Sok a tévút, a zsákutca, a sok velünk együtt közlekedőről ne is beszéljünk. Mennyi szabálytalan, indulatos vezető, köztük én is. Nekem a vezetés egy indulatkezelési tréninggel felért. Próbálj meg úgy indulatoskodni, hogy 10 kicsi fül hallgatja, anya hogy kommentálja a vele együtt haladókat. Isten nélkül nagyon nehéz eligazodni a világban. A Biblia meg kicsit olyan mint a kresz könyv. Sok szabállyal, hogy hogyan legyen biztonságos a célba érkezés. 

Sokan tolakodnak, tülekednek, a nagyon sietőkért is szoktam imádkozni,amikor padlógázzal leelőz, (pedig dinamikus vezető vagyok) hogy Isten vigyázzon rájuk, mert ha engem így leelőz valószínű ezt sűrűn csinálja. Velem most nem ütközött össze, de elkerülhetetlen, hogy egyszer más valakivel össze fog, hátha mégis elkerülhető, ha imádkozom. 

Ha vezetni nem is fog mindenki, közlekedni mindenkinek kell, ahogy az életet élni is. Mindenki tart egy cél felé, még ha nem is mindenki tudja mi a célja, de azért ez ijesztő. Az idő halad, az út fogy. Nem értek egyet azzal a vicces szülinapi szlenggel, hogy a B oldalt kezdi valaki, amikor 40 vagy 50 éves lesz. A B oldalon vannak a béna számok. Istennél minden fordítva van, ahogy Jézus sem olyan királyként jött ahogy várták, úgy a mi életünk is addig B oldal, amíg őt nem ismerjük. Akarsz e mindig A oldalt hallgatni? Istennek minden lehetséges, ez is!