Nekem is elkezdődött az iskola, nem csak a gyerekeknek. Így annyi tennivaló szakadt rám egyszerre, hirtelen nehéz priorizáljak. Mivel felkeltett ma jókora hajnalban a legkisebb, és aludtam eleget, így próbálom a pozitív hozadékát nézni, kicsit több időm lesz ma a tennivalókra.
Az egyetemi napokon mindig sokat tanulok, nemcsak az adott tárgyról, hanem az emberekről, magamról. Így volt ez most is. Belekerültem egy fogyókúrás beszélgetésbe, azt hiszem ez 100 nővel egy teremben nem annyira meglepő. De mindig meglep, hogy mennyire máshogy látom ezt, mint egy laikus. Amin meglepődtem, hogy egy fiatal anyuka mondta, hogy sikeresen fogyott valamennyit, de megint visszajött rá. Amit láttam nála, hogy egy nagy műanyag flakonos üditőt is hozott aznapra, és egy tábla csokit. Azt is mondta, hogy a kislánya nehezen viseli, ha ő fogyókúrázik, mert akkor mást esznek, és inkább nem eszik a lánya.
Amin fennakadtam, hogy mi laikus pedagógusok (azaz hétköznapi nevünkön szülők), és végzett pedagógusok (óvó és iskolai is), abban egyezzünk, hogy mintát adunk a gyerekeknek. Utánozással tanulnak, főleg minél kisebb korban. Ha eszek valamit, ő is azt eszi. Ahogy beszélek, úgy beszél. Néha ez ijesztő, valljuk be. Miért kell mást ennie egy gyereknek, mint az anyjának? Ezért nem fogyókúráról beszélünk, hanem egészséges életmódról. Én örülök, ha a gyerekeim azt eszik amit én. Sőt, ez az elvárás. Azért nem tudok például tévét nézni, mert akkor a gyerekek is néznék. Elég gyorsan rájöttem, hogy amit én néznék, az nekik nem való, akkor nem nézem. Nekem se túl hasznos, inkább időrabló, így hálás is vagyok valahol, hogy teljesen leszoktam róla. A telefonhasználattal küzdök, mert nagyon addiktív. Sok dolgot intézek telefonon, szinte mindent, nehéz, hogy ne a gyerekek előtt. Ezt még küzdöm. De az étkezésben jó vagyok. Túl tudok lépni a 14 éves fiam megjegyzésén, mert megint a hétvégi barna rizzsel volt baja, hogy miért nem fehéret eszünk? Néha azt is eszünk, de nem lennék önazonos, ha mindig azt ennénk. Mert ha tudom, hogy mi a jobb nekik, azt fogom adni. Együnk jobban, és adjuk azt a gyerekeinknek is. Testileg és lelkileg is.
Ne válasszunk külön a fogyókúrát és a család étrendjét. Nagyon nehéz harc és lassú, de érdemes beleállni. Mint a telefonhasználatba, hogy állandóan többet akarnak a nagyobb gyerekeink, mi meg állandóan viiszanyomjuk az időt. Persze, hogy állandóan a szemét kaját ennék sokszor, ez kémia. Gyors örömforrás. De ha látja, hogy én a sokkal jobbat eszem, még ha nem is tűnik annak, ugye itt is előjön, hogy nem az érzésemre kell figyelni, ami elönt a cukor hatására, hanem az eszemre, amit tudok róla. Válasszuk a jobbat, és adjuk ezt a gyerekeknek is.
Egy kicsi dolgon érdemes egyszerre változtatni, például hagyjuk el a cukros üdítőket. Nem kell örökre, és nem kell drasztikusan, mert néha belefér. Nálunk hétköznap víz van, hétvégén lehet az ebéd után szörpöt inni. Van kivétel, néha több mint szeretném, de általában ez a szabály. Érdemes megnézni egy üdítő csomagolásán mennyi a cukor benne. 10 gramm egy evőkanálnak fele meg. Hány evőkanálnyi cukrot iszunk meg? És az édesítőszer sem sokkal jobb.
Állandó tanulás az étkezés is. Mert ha nem cukros üditőket iszunk, és azt mondjuk, hogy de hát én egészségesen eszek, mégis hízok, akkor valami nem stimmel. Az evés matek is valahol, ha több a bevitel, mint a felhasználás, akkor hízás lesz. Ez egyenesen arányos.
Készítettem pár képet a kertünkről, így a tél előtt. A spenót burjánzik, a paradicsom lement már. Két hokkaido tököm lett, de mintha még éretlen lenne. Sok időnk nem lesz a kertre innentől, de az eper rendbe van legalább. Sokat dolgoztak rajta a fiúk 🙂
