Elkezdődött nekem is az iskola, így két hetente péntek-szombat nem vagyok itthon. Ez sokmindent meghatároz, például azt is, hogy alig van időm főzni, sütni meg szinte semennyi, mert sok a beadandó feladat is, meg persze a gyakorlat. Nagyon élvezem a tanulást, de kicsit lejjebb kellett vegyem a házi készítésű reform finomságok színvonalát. Amiből tudtam engedni, az a pékáru, annak is a kenyér-zsömle-kifli hármasa. Ezt jó minőségben be tudom szerezni a Lipótiban, Jókenyérnél vagy egy helyi péknél. Máshonnan nem! Összetevőket érdemes nézni, borzasztóak. Nem vagyok hajlandó a gyerekeknek ezt adni. Akkor sem, ha rinyálnak miatta, márpedig szoktak. Nem érdekel, rosszat nem adok és kész. Sajnos az a világi trend, hogy a gyerek majd eldönti mit szeretne. Kac-kac kukac, én is voltam gyerek, és biztos, hogy nem azt választanám, amit ma adok a gyerekeimnek enni. De nyugi, esznek azért káros dolgokat is, például vettem nekik cruncy mogyorót bundában, tudom gáz, de mivel általában jókat esznek, belefér a vacak is. Az arányok nagyon számítanak! De azt is tudom, muszáj kapcsolódniuk a generációjukhoz, ezért sajnos van a nagyobbaknak telefonja, csak 13 év felett, és esznek néha olyat amit mindenki más is. A chipseket igyekszem kerülni, ha lehet sósat veszek, abban nincs ízfokozó, csak só. Érdemes elolvasni ami a zacskón van. És érdemes elhinni, hogy nem akarnak minket átverni, tényleg az van benne. De szívesen veszek barna rizs chipset is, már annyi féle van, válogassunk. Arra nincs energiám, hogy összehasonlítsam a chipseket, elhiszem, hogy a barna rizs chips tartalmaz barna rizst.
Viszont édes pékárura nem igazán találok jó megoldást, nagyon cukros mind a mi bolti. Kalácsot, kakaós csigát és túrós táskát így sütök. Néha veszek csak a fent említett három péknél. Máshol nem!
Amit nehezen váltok ki, az a nasi. Ezért ma azt sütöttem reggel. Nagyon nem volt egyszerű, mert Benji fiunk mindent megtett, hogy szabotálja. De sikerült, reggel még lelkes vagyok, ezért amikor elmentek az iskolások, rögtön nekifogtam. És az is számított, hogy tegnap főztem egy nagy adag székelykáposztát, így van ebédünk. A káposzta is elég reform, de a gyerekeim azt mondták, ez a legfinomabb, és ezt vacsiztak, ez nagyon jólesett. Néha felismerik i a jó nekik. De ebben sok munkám van azért. A káposztában semmi zsír nem volt, napraforgóolajon készült a pörköltalap, és pulykamell a hús benne. Szerintem nagyon egészséges és finom egytálétel, igazi aduász.
A nasi azért kell, mert ha hazajönnek a sulisok, hiába uzsiznak a suliban, persze az itthonról vittet, úgy esnek haza, hogy mit lehet enni. Ilyenkor joghurtot kapnak, de ez nem laktat vacsiig. Szoktunk tenni a joghurtba puffasztott quinoát, amarantot, vagy zabpelyhet. Ezek is szuperek, mindegyik szuperfood, mert olyan az öszetétele amivel ezt kiérdemelte. De jó, ha van mihez nyúlni.
Ma tönkölyropit sütöttem, a receptet már leírtam ide.
Sütöttem egy rozsos ún. digestive kekszet. Ez egy szakácskönyvből van (River Cottage-os Hugh-tól, Könnyű és egyszerű címmel, könyvtárban találtam). Nagyon finom, annyit módosítottam, hogy durvára vágott dió is van benne. Érdemes beszerezni a lágy barnacukrot (Euro familyben vettem), bár drága, de én csak ebbe a kekszbe használom, meg néha a kávémba, sokáig elég volt, és az íze nagyon kellemesen füstös, melaszos!
A képen a recept, ennek forrása: Hugh Fearnley-Whittingstall. Könnyű és egyszerű, Alexandra kiadó, Pécs, 2018, (sajnos már nem kapható)
